"Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa." (Lk 6,20b) 

A szegénységünket, a hiányainkat oly sok mindenben pontosan számon tartjuk és úgy gondoljuk, hogy ennek az eredménye minden más, de nem öröm, boldogságnak meg igazán nem nevezhető. Jól gondoljuk, mert akármiben legyünk szegények, az nehezen viselhető. Földiekben mérve, nincs is megoldás, feloldás. Jézus azonban  mennyei mértékrendszert alkalmaz. Igaz, ez csak hit által mérhető, de mérhető. Ha elfogadjuk mindennemű földi szegénységünket, mert bár minden emberit megteszünk, de nem változik, és arra gondolunk, hogy ennek az alázatos elfogadása, olyan eredménnyel jár, hogy örökkévaló-távon semmiben nem látunk majd hiányt, akkor újragondolandó. Már most boldog lehetek, vagyok, mert valami olyat nyerek, ami még nincs, de lesz. Ismerjük ezt emberi síkon is, ez a reménység. Hányszor valósul meg ez itt a földi lehetőségek határai között és mennyivel inkább megvalósul a mennyei határtalanságban. Ha valamiben ma szegénynek érezzük magunkat, erősítsen Krisztus biztatása. Ámen.