"Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék?" (Zsolt 27,1a)

     Ahogy elfordul az ember Istentől, úgy kénytelen sötétben tapogatózni. Ahogy elengedi Isten kezét, úgy marad magára, segítség nélkül. Amennyire kizárja lelkéből a hitet, annyira nő benne a félelem. A zsoltáros szavainak forrása nem az önhittség, vagy a gazdagság, hatalom elefántcsonttornya, hanem Isten közelsége. Akár a világban nézünk szét, akár saját lelkünkbe tekintünk bele, bajaink forrása az Istentől való eltávolodás. Minél kevesebb világosság vetül ránk, annál inkább kapaszkodunk közeli, pillanatnyi megnyugvást adó földi dolgokba. De sötétségben tapogatózva minden nesz gyanús lehet, minden mozdulat bizonytalan, minden segítség távoli. Adjunk hálát Megváltónknak, aki által mi is világossággá lehetünk! Ámen.