"Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért." (Zsolt 31,23)

Mindig nagy lehetőség számunkra, ha egy másik ember életpéldájából erőt meríthetünk. Ha "ugyanabban a cipőben járunk", amiben a másik már előttünk járt. A zsoltáros életpéldája ismerős számunkra. Az az élettapasztalat, amikor ijedtséget okozott az érzés, minta Isten lemondott volna rólunk, mintha nem érdekelné állapotunk, annak ellenére, hogy imádságban folyamatosan Tőle kértük a segítséget, de végül háborgó lelkünk megnyugodott, amikor Krisztus a bajok tengerének vizén járva hozzánk lépett és megmentett. Lehet valakinek most csak az életpélda első része közeli, mert rémületében arra gondol, hogy az Úr lemondott róla. Neki el kell mondani, hogy tartson ki a könyörgésben, mert az Úr érkezik erővel, szeretettel és hatalommal. Aki pedig az ijedtség és szabadulás valósága után van, annak illik ajkára a hálaadás. Mindenképp van okunk ma is a hűséges Úrra mutatni és Őt magasztalni. Ámen.