"Áldott, aki az Úr nevében jön!" (Zsolt 118,26a)

Az áldás fontossága, ha meg is kopott talán, de nem veszett el, nem vesztette el emberi értékelését. Sokunk számára fontos még az áldás kereszteléskor, konfirmációkor, házasságkötéskor, de halálesetkor is, és megannyiszor, ahányszor az Úr házába megyünk, hogy áldást kapjunk. Az áldás az Úr jelenléte életünkben. Akiben megérzik az emberek, hogy az Úr nevében jön, az Istent képviseli, abban magát az áldás hordozót látják. Jézust Jeruzsálembe bevonulásakor így fogadják, mert még nem tudják, hogy Ő maga Isten Fia, de úgy érzik és érzékelik, hogy maga az Isten van vele, hatalmával, szeretetével, kegyelmével. Mi nem csak áldás nyerők, hanem áldás hordozók is vagyunk, mert Krisztus velünk és bennünk van. Engedve a mi Krisztusunk vezetésének, az ő nevében való szolgálatnak lehet az az eredménye, hogy így tekintsenek ránk: áldott, aki az Úr nevében jön. Képviseljük ma is a Krisztust, hogy az Ő nevében sokan áldást, Isten jelenlétét, szükségeik megszűnését éljék meg. Ámen.