„Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő!” (Mal 2,7)

   Egyre kevésbé kérdés az, hogy ki milyen formában szenteli meg az Úr napját. Az rendben van, hogy ki kell pihenni a munkával töltött napokat. Még az is, hogy szükség van arra, felüdüljön a test mellett a lélek is. De – és itt jön a kifogás – miért pont egy istentiszteleten? Milyen titkot tudhatnak a papok, a lelkészek, amit az információáradatban máshol ne lelhetnénk meg? Valami többlet tudással rendelkeznek Istenről, a hitről? Netán különleges bölcsességet birtokolnak? Nincsenek ilyen titkaik.

   Az ószövetségi korban Lévi nemzetségének sem volt különleges titka. Ám volt egy különleges megbízatása, elhívása. Isten szövetséget kötött vele, hogy az igaz Isten ismeretét „őrizze” és a tanítást átörökítse nemzedékről-nemzedékre. A Seregek Urának „követe” legyen. Isten igéjét, evangéliumát hirdesse. A „szívből vagy színből” megfejtése nem az én feladatom. Nekem az Úr napján, így ma is, az a megbízatásom, hogy Isten ismeretében, a reménységben és szeretetben növekedjem. Ámen.