„Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?” (Mt 25,39)

    Az emberiség egy része egyre több figyelmet fordít a környezetére. Elég sokan figyelnek, hogy a szemetet, az életterükben megtermelődött hulladékokat, szelektíven - megválogatva és elkülönítve - gyűjtik. A „szelektív” életforma azonban nem csak a környezetvédelem rendjén érvényesül. Néha szelektív a hallásunk: csak azt halljuk meg, amit akarunk. És igen, létezik szelektív látás is - erről vall a tanítványok Jézushoz intézet kérdése. Mindazokból, amik látóterünkben kerülnek, gondosan kiválogatjuk, hogy mire érdemes időt, figyelmet, vagy éppen „pénzt, paripát, posztót” áldozni. „Más” is van persze, ott a szemhatáron felsejlik alkalomról alkalomra, de nem látjuk. Vagy nincs elég jelentősége a személyüknek, az állapotuknak, a problémáiknak, hogy odamenjünk, vigasztalást, bátorítást, gyógyírt kínáljunk szenvedéseikre. Ha mi is így kérdezünk: „Mikor láttunk…?” jusson eszünkbe Krisztus Urunk, ne feledjük "Ő előbb szeretett minket", akkor is, amikor még bűneinkben voltunk! Ámen.