„Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket.” (1Jn 5,14)

 Az apostoli levelek jól meghatározott céllal keletkeztek. Minden intés, minden tanítás, minden bátorítás és biztatás a címzettek lelki növekedését, megerősítését hívatott elősegíteni. János apostol nem titkolt célja, hogy tudatosítsa azokban, akik „hisztek Isten Fia nevében” – bennünk is – azt, hogy az „örökélet örökösei”. Hitünk ilyenformán az egyik legnyilvánvalóbb bizalmi kapcsolatra jogosít fel. Merünk-e élni vele? Mennyire felületesek az imáink? Mit merünk megvallani az Atyának, a Fiú érdemében bízva? Hiszed, hogy akkor is meghallgat, ha vétkeztél? Néha bizony alaposan alulértékeljük a Krisztus Urunk hatáskörét. Segítségét elbagatellizáljuk és kicsinyes, általános szükségekre vonatkozó kéréseink vannak. Ezen érdemes elgondolkodni. Ahogy azon is, hogy ígérete szerint - az apostol is ezt idézi fel - bármit kérhetünk, ami az Ő akaratával egyező. Te tudod már, hogy mit kérnél minden előtt és hiszed, hogy meghallgat ma is? Ámen.