„És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.” (1Kor 12,6)

 Adventi időt élünk. Ennek nemcsak naptári aktualitása van. Lelki szempontból is várakozunk és vannak elvárásaink. Elsősorban persze mások felé, de önmagunk irányába is. Néha olyan sztenderdekre, szabványokra alapozzuk keresztyén mivoltunkat, amelyek nem teljesülnek. Mint a népmesékben „jó tett helyébe, jót várunk”. Elvárjuk, hogy a szeretetünkre szeretet legyen a válasz. Gondolkodásmódunkat ma is áthatja „a szemet szemért, fogat fogért, életet életért” törvényéhez igazodás. Adventben jó lenne felismerni, hogy nemcsak külső jegyek utalnak arra a törvényszerűségre, hogy különbözünk egymástól. Különbségek vannak – ahogy Pál írja – abban is, ahogy az isteni erő, a Szentlélek hatalma érvényesül az életünkben. Az adventi idő erről is szól. A talentumaink, a készségünk, az alkalmasságunk terén felfedezhető különbségek ellenére ugyanaz az Isten, ugyanaz az Úr érvényesíti ígéretét. Krisztusban úgy alkalmazkodik hatalmával és dicsőségével az emberhez, hogy ereje minden megnyilvánulása üdvösségünkre legyen. Adjunk hálát érte. Ámen.