"[A gyermekek] a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának!" (Mt 21,15b)

     A virágvasárnapi történet egy apró, ám annál beszédesebb pillanatára világít az ige: miután Jézus megtisztítja a templomot vakokat és sántákat gyógyít, de már csak a gyermekek kiáltanak "hozsannát". Egyetlen felnőtt sincs, aki mellé állna, amikor kiűzi a mindenféle árusokat. Senki nem köszöni meg, hogy a templom újra imádság háza lett, sőt a főpapok és az írástudók haragra lobbannak. Oda a biznisz, a jól megszokott, kényelmes életforma, ami mindenkinek jó volt, éppen csak Isten házát tették latrok barlangjává. Már csak a gyermekek tudnak örülni, hozsannázni. Mennyire beszédes, hogy azóta is a gyermekek várják legjobban a karácsonyt. Nekik még nincs féltenivalójuk, nincs miért haragudjanak a Megváltóra. Te félted-e jól berendezett életedet a Megváltótól? Ne a megszokotthoz, hanem őhozzá ragaszkodj! Ámen.