"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk." (Gal 4,4-5)

     Ez a "de" azt jelenti, hogy mielőtt elküldte volna Isten a Fiút, volt valami, amiről nekünk már csak alig-alig kellene valamit is tudnunk, mint rég letűnt kor történéséről. Ehelyett azonban éppen úgy meghatározza a gondolkozásunkat, magatartásunkat, egész társadalmunkat, mint a teremtés óta bármikor. Tudniillik mint Isten országának örökösei ma is kiskorúként viselkedünk, akik felügyeletre, gyámságra szorulunk. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy az evangélium nem azért adatott, hogy korlátokat szabjon, hanem azért, hogy a számtalan zsákutca és buktató között elvezessen az örökéletre. Krisztus nélkül a törvények (isteni, emberi, fizikai, minden ide értendő) között botorkálunk, de ha ő vezet, megtaláljuk az utat a Mennyei Atyához. Csak kérnünk kell, csak tudnunk kell rábízni magunkat. Ámen.