„[Jézus] vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. [...] Valamennyien ettek és jóllaktak...” (Mt 14,19-20)

  Egyáltalán nem mindegy, hogy egy folyamatnak mennyiben vagyunk a részesei. Csak tanúi, szemlélői vagyunk a csodának, vagy valóban hatással van az életünkre? Az igében látszólag egyszerű folyamatként ábrázolt csoda: „vette…, feltekintett az égre, megáldotta…, megtörte…, a tanítványoknak adta, …(azok) pedig a sokaságnak" – minden apró részletét bizonyára nem látta és nem figyelte meg az ötezer emberből mindenki, mégis részese lett, miután „valamennyien ettek és jól laktak”. 

  Az Úr csodás tetteit nem feltétlenül lehet minden mozzanatában dokumentálni, de feltétlenül fontos, hogy az eseménylánc részévé lehessünk. Néha aktívabban (mint a tanítványok) kell részt vegyünk benne, máskor meg mintegy „utolsó láncszemként” részesülünk az Úr csodálatos ajándékaiban. Egy biztos, ha akár egyetlen, jelentéktelennek tűnő, apró csoda is hatással van ránk, mi is legyünk hálásak érte.

    Ámen.