„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.” (Jel 21,23–24)

 Évszázadok, évezredek telhetnek el, míg egy prófécia, egy látomás beteljesedik. Mulandóságunk ismeretében képtelenségnek tűnik kivárni, hogy bekövetkezzen. Ráadásul ritkán tudjuk pontosan betájolni magunkat azon az időtengelyen, amely az ígéretet és a beteljesedést összeköti. „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat…” (Ap.Csel 1,7a) – mondta Jézus, és mi is próbálkozunk igazodni a figyelmeztetéshez. Mégis sokszor furdal a kíváncsiság: mi vár ránk?

  Egy biztos: János látomása szerint, az Isten városa (országa) felé tartunk. Nemcsak a királyok, a bölcsek, de minden nép, aki az Isten Jézus Krisztusban megjelent dicsőségének, a Bárány világosságának fényénél kíván járni. Ott vagyunk közöttük? Könnyen lehet ez sokkal fontosabb mindennél, ami aktuális szükségünk és tervünk. Nagyobb jelentőségű lehet mindazoknál, amik megesnek velünk ma, vagy holnap. Ámen.