„A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk 18,13)

Érezzük azt, hogy nem mindegy, hogy hogyan állnak hozzánk az emberek és mi, hogyan állunk másokhoz. Sokszor várjuk, sőt talán elvárjuk, hogy mások változtassanak a hozzáállásukon, de tudjuk, hogy mekkora küzdelem, amikor ezt nekünk kell megtenni. Pedig óhajtjuk, hogy a kölcsönösen helyes egymáshoz való viszonyban jól élhessük meg emberi kapcsolatainkat. A legnagyszerűbb élethelyzet, amelyben mindenki a saját helyén, a saját szerepében és szolgálatában él. Ugyanez elmondható az Istennel való kapcsolatunkra is. A húsvéti ünnepkörben újra megerősödhettünk abban, hogy az Úr rendíthetetlenül áll a hozzánk való szerető, kegyelmes,  na meg hosszan tűrő szerepében. Ma, amikor mi is a vele való találkozásra készülünk az ő templomában, segítsen a Krisztus példázata, hogy helyesen álljunk hozzá a mi Urunkhoz. Jézus azt mondja erre a vámszedői Isten elé állásra, hogy: "Mondom nektek, ez megigazulva ment haza." Ámen.