„Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel – hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol.3,16)

A testi eledel táplál bennünket, az ige megtisztít bennünket, és az örökéletre táplál. Valóságos erő a hívő embernek. Nem felejtjük el, hogy levegőt vegyünk, és azt sem hogy eledelt vegyünk magunkhoz. Gyakran elfelejtjük viszont azt, amit Jézus mond: nem csupán kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. Megérezték ezt azok is, akik hallgatták, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van. A tanítványok is megtapasztalták ezt, amikor így feleltek Jézus kérdésére: Uram, kihez mehetnénk, örökéletnek beszéde van tenálad? És mi elhittük, és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Mi van, ha egyszer valóban kipróbálod, hogy milyen áldás, ha hálaadással élsz, és éneket, zsoltárt dúdolsz a lelkedben? Ezáltal mások is felüdülnek, erőt nyernek. Tanítsátok erre egymást, és intsétek egymást. Köszönöm neked, Uram, hogy áldás lehetek...!

Hálát adunk, hogy ez a lelki eledel naponta adatik nekünk, és hálát adunk, mert megtartott bennünket és mások is erőt nyernek ebből. Sokszor hasonlítanak heteink a sivataghoz, ahol elsorvad, elcsügged lelkünk. Ilyenkor közelről megpillantjuk az oázist: igen, holnap vasárnap van, elmegyünk, és merítünk az örök élet vizéből! Ámen.