„Én vagyok az Úr, senki más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr cselekszem mindezt!” (Ésa..45, 6b-7)

Általában kiiktatjuk a kijelentésből a nehezen elbírható mondatokat. Márpedig ott vannak. Kicsit bejátszik a parszizmus, a perzsa vallás, de mindenhol ott van: a dualizmus. A világosság és sötétség. Az csak érthetetlen, hogy Ézsaiás szerint Istennek köze van ehhez, talán a bajhoz. Az első gondolatom talán az, hogy egyensúlyt teremt valaki a mindenségben. Tényleg szükség van erre csak a fizika törvényei alapján is. És igaz ez az egyén, a lélek szintjén is. Nehéz elfogadni és nehéz felfogni, hogy Isten teremtette a sötétséget is, de ez feloldást nyer Jézus kijelentésében: Én vagyok a világ világossága. Ma sem lehet nagyobb alázat annál, hogy térdre esünk a Mindenható előtt és megvalljuk, hogy fel sem fogható, de csak benne bízunk. Ámen.