„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14)

     Elképzelni is nehéz annál nagyobb örömöt, mint amikor egy reménység valósággá válik. Jézus Krisztusban az isteni kijelentés addig csak sejtett határtalan lehetőségei váltak valóra. Szinte bántó János evangéliumának ez a száraz tárgyilagossága, amivel leírja a Megváltó földi megjelenését. Valami ujjongást, ünneplést, költői fordulatokat és képeket várnánk, amik lelkesítenek, felemelnek, feltöltenek bennünket. Angyalok karát, csodákat és égi jeleket, amik kizárják a kételkedés legkisebb lehetőségét is. János nem azért ír, hogy meggyőzzön bennünket, vagy ideig-óráig lelkesítsen. Ő azért ír, hogy mindennapi munkánkban, helytállásunkban, szolgálatunkban legyen egy viszonyítási pont, emlékeztető, amihez visszatérhetünk, ahonnan újra indulhatunk, ha valami nem sikerül. Sziklaszilárd alapot ad, amire bátran építhetünk. Ámen.