„Tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót!” (Ézs 1,17a–b)

   Egy kedves ismerős mesélte, hogy milyen kínos volt számára, a balesete utáni rehabilitáció időszaka. A korábban teljesen természetes alapvető képességekre is alkalmatlannak érezte magát. Kisebb, rendszeresen végzett gyakorlatokkal vesződött hetekig, hogy legalább elfogadható szintre tudja hozni azt, ami szinte zsigeri, ösztöni könnyedséggel ment azelőtt. Hitvallásunk szerint Isten "az embert olyanná teremtette, hogy teljesíthetné" a Teremtő akaratát. A prófétai tanításra leszűkítve, képes jót cselekedni és alkalmas az igazság szerint élni. Az igében mégis azzal szembesülünk, hogy mindez nem működik ösztönszerűen. Mintha alkalmasságunk a jóra, az igazság természetes felismerésére is már-már végzetes balesetet szenvedett volna a bűnesetben. Újra kell tanulni. Milyen nagy áldás, hogy Isten elküldte a mi Urunkat, hogy a mi rehabilitációnk is végbe mehessen. Igen, kínos, hogy ehhez annak az erőszaknak is végbe kellett mennie, amit Urunk elszenvedett érettünk. Éppen ezért érdemes időt áldozni az Ő igazságának megismerésére és a jó cselekvésének tanulására ma is. A Feltámadott Úrban Kiváló tanítómesterünk van, higgyünk benne. Ámen.