Pál írja: „És ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.” (Gal 4,14)

Ez a levele Pálnak nem egy emberhez szól, nem egy gyülekezethez, hanem egy egész  tartomány keresztyéneihez. Egy körlevél, amelyben arról beszél Pál, hogy egykor úgy fogadták az igehirdetőt, hogy nem a külsőségek voltak fontosak, hanem az Ige. A legyengült Pált, aki valószínűleg testi bántalmazás és a sok utazás miatt enyhén szólva rossz bőrben volt, úgy fogadták, mintha maga Krisztus Jézus szólt volna hozzájuk. Galácziában ez azonban megváltozott. A külsőségek, a körülmények hatnak a keresztyénségre, kísértésként elvonhatják a figyelmet a lényegről, az igéről, a tiszta igehirdetésről, a tiszta tanításról. Korunk kirakatvilágában, amelyben a külsőségek mindenek előtt valók, figyeljünk a lényegre, az Igére. A körülmények változnak, a kirakat összetörhet, de az éltető Ige marad. Ámen.