„(Uram,) hálát adok neked, hogy meghallgattál és megszabadítottál.” (Zsolt 118,21)

Tudjuk és elfogadjuk, hogy a világnak megvannak a törvényszerűségei. Víz és oxigén nélkül nincs élet. A matematikának, fizikának is megvannak a maga törvényei, axiómái, amelyre felépül a tudomány. A zsoltáros a szabadítás törvényét hozza elénk. Meghallgattál és megszabadítottál. Sokan várják vagy elvárják, hogy az Úr szabadítsa meg őket különböző szükséghelyzetekből, de elmarad a kérés, az imádság. Az Újkenyérért való hálaadást is megelőzte az Úrtól tanult imádságunk naponkénti elhangzása: a mi mindennapi kenyerünket ad meg nékünk ma. Megadta. Jó lenne Isten szemszögéből, együtt látni azt a hálaadó sereget, akik az elmúlt évezredek során az igénk szavaival fordultak Istenhez. Hatalmas ez a sereg bizonnyal, és mi ma és mindenkor ehhez a földi és mennyei kórushoz csatlakozunk. Adjunk hálát az Úrnak, hogy meghallgatott és megszabadított. Ámen.