„Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézs 50,10b)

A teljes sötétségben, amikor egy pislákoló fény sincs, az emberre nehezedik a bizonytalanság, kiszolgáltatottság és az ezekből fakadó félelem. Minden olyan élethelyzet, amelyben nem látjuk a kiutat, nem tudjuk mire számíthatunk, nem tudjuk mibe kapaszkodjunk, ugyancsak félelemmel tölt el minket. Vannak ilyen életszakaszok egy földi élet során, amikor nem látjuk a fényt az alagút végén. Hit nélkül, Istenbe vetett bizalom nélkül összeroskad az ember, de még a hitben élő ember térdei is megrogynak ilyenkor. Támaszra van szükségünk. Emlékeztet az ige minket, hogy nekünk a fénytelen éjszakában az Úr a támaszunk. A próféta által üzente Isten: "A nép, a mely sötétségben járt, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földjén, fény ragyog fel fölöttük! (Ézs 9,2) Krisztusban beteljesedett az Úr ígérete! A Világ Világossága velünk van a legsötétebb élethelyzetekben is, hogy megtartson és kivezessen! Ámen.