„Áldjátok az Urat, ti, teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az Urat!” (Zsolt 103,22)

  A lét fontos kérdései közé tartozik az eredetünk kérdése. Hellyel-közzel számon tartjuk őseinket. Vannak, akik évszázadokra visszamenő családfák elkészítésére áldozzák szabadidejüket, mert kíváncsiak honnan származnak. A bibliai teremtéstörténet talán nem olyan népszerű, mint amennyire sokáig elfogadott volt. Az emberi tudomány és képzelőerő több alternatívát is „teremtett” az élet keletkezésének, a világ, az ember származásának megmagyarázására.

 Teremtménynek lenni, a bibliai teremtéstörténetet hinni, nem csak arról a hat napról szól. Nem csak arról szól, hogy Isten egy marék vörös földből/agyagból megformálta az első embert. Sokkal inkább arról, hogy Isten Lelke folyamatosan formálja teremtményeit. Ha elfogadom és hiszem, hogy Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok. Ha hiszem, hogy Isten alkotói jókedve, ma is formálja életemet, akkor nem csak egy leszek a teremtmények sorában, hanem azok közé tartozom, akik ezért lélekből áldják az Urat. Mindenütt, mindenért, minden időben. Ámen.