„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jer 29,11)

Már régen rájöttünk arra, hogy az emberi tervek sok mindentől függnek. Megtervezünk egy napot, s mire elérjük az estét nem egyszer kell szembesülnünk azzal, hogy nem minden úgy sikerült, ahogy azt mi elgondoltuk. Vannak külső okok, amelyek beleszólnak terveinkbe, van, hogy a saját tudásunk, képességeink nem elegendőek, hogy véghezvigyünk valamit, és néha mi keresztyének el kell ismerjük, hogy az Isten tervei nem a mi terveink. (Ézs 55,8) Nem engedett meg valamit, amit mi szerettünk volna megvalósítani, elérni. Talán éppen ezért viseljük nehezen annak igazságát, hogy csak az Úr tudja, hogy mi a terve velünk. Nehezen engedjük ki a kezünkből a sorsunkat, az irányítást. Pedig, amennyire igaz, hogy csak az Úr tudja, mi a terve velünk, ugyanannyira igaz az is, hogy jólétet és reményteljes jövőt szán nekünk. Kérjük ma is a mi Urunkat együtt, hogy mutassa meg utait, hogy megtapasztaljuk áldásait. Bízzunk terveiben! Ámen.