“Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt.21,9)

Különös finomsággal jelzi a bibliaolvasó kalauz szerkesztője, hogy érzékeny az advent előtt. Annyi idő után azt gondolja, hogy szükségünk van látni azt, hogy kiben reménykedünk. Felkészít advent idejére. Ezért hozza ide a király képét. Ő született meg akkor. Egyébként virágvasárnapi ige, de jó az, hogyha már most ismét emlékeztet bennünket: Jézus a király! A Király érkezett és érkezik!

Azon gondolkodtam többek között, hogy volt annak az összegyűlt népnek egy kifejlett vallásos kultúrája, hiszen nem akármit skandáltak, hanem az Írásból vett idézetekkel köszöntötték Jézust. Isten segíts meg a magasból, hozsánna! Milyen szép, amikor felülről jövő gondolatot kiáltunk bele a világba. A kegyes lelkek érezték, hogy ez a királyság nem a földi hatalomról szól, hanem égi királyság. Dávid nagysága és áldott emléke ott élt a nép lelkében. Ezért hangsúlyos a megszólítás: Dávid Fia. A szabadulás fentről jön Jézus által. Ma is hódolnunk kell előtte, tudva azt, hogy az ő királysága nem e világból való. Ünneplés után, megcsúfolva, megverve, keresztre feszítve, töviskoronával - ő a király. Feltámadt és velünk van. Az ő születésére emlékezünk hálával. Az Ő eljövetele pedig fontos mindenki számára. Tudjuk, hogy eljött, de megéri a fáradtságot részünkről, hogy a saját életünkbe, szívünkbe beköltözzön. Ámen.