„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26)

  Az utolsó bejegyzést azzal zártam, imádkoznunk kell, hogy Isten országa térben és időben egyre közelebb legyen hozzánk. Közben rájöttem, hogy ez egyáltalán nem könnyű feladat. Erőtlenek vagyunk, ha Isten akaratát akarjuk cselekedni. Nem ahhoz kérünk erőt imádságainkban, amivel megbízott az Úr. Azt gondoljuk szeretni könnyű, ha adottak hozzá a feltételek. Ha nem ártanak nekünk. Ha viszontszeretnek. Néha azt is gondoljuk, hogy nem nehéz jót cselekedni. Aztán kiderül, hogy mindig van valami akadálya, hogy nagy elhatározásainknak eredménye legyen. 

 Jézus nem véletlenül figyelmezteti a Gecsemáné kertben tanítványait: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen” (Mk 14,38). Az erőtlenség nem csupán a testet, hanem a lelkesedést is megfojtja. Isten Lelke segíthet ebben a helyzetben. Kimondhatatlan erőket mozgósít érdekünkben. Az erőnk feletti úthoz, feladatokhoz, jó cselekedetekhez mi is általa kaphatunk új erőt. Bízzunk az Úrban, hogy a Lélek által vezet ma is, hogy hittel kérjünk és hitben éljünk. Ámen.