„Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait…” (1Kor 4,5)

 Az igevers egy, a Krisztus szolgáinak, Isten sáfárainak megbízatásáról szóló szakaszból származik. A sáfárok dolga az, hogy hűségesen kezeljék a rájuk bízott értékeket, illetve az is, hogy időnként számot adjanak mindarról, ami rájuk bízatott.

 Így év elején elég gyakoriak az „évértékelő” beszámolók. Megtéveszthet a megnevezés, hiszen igazából nem az év, nem az eltelt 365, esetleg +1 nap kerül kiértékelésre, hanem egy-egy személy, közösség, nemzet teljesítménye a meghatározott időszakban. A Bojtorján együttes egyik dalában hangzik el: „mindig csak a szépet mesélem el, szegény anyám kicsit boldog legyen”. Ilyenek többnyire az évértékelők is. 

 Értékítéletünk legnagyobb veszélye a szubjektivitás. Hajlamosak vagyunk csupán a tetszetős, a nekünk kedves dolgokra figyelni. Arról beszélni, ami sikerült és nagyokat hallgatni azokról a dolgokról, amelyekben hibáztunk, tévedtünk. Azokat, hadd borítsa a „feledés jótékony homálya”. "Amíg el nem jön az Úr..." Mert Ővele jön az Igazság is, hogy igazán ítéljen mind a jó, mind a gonosz szándék és tettek felett. Ámen.