„Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.” (Jób 12,16)

 Két ellentétes pólus tapasztalatai feszülnek egymásnak Jób eszmefuttatásában. Mit gondol a világról, Istenről a magabiztos ember? Mit gondol ugyanarról a világról és Istenről a bizonytalan ember? Mit gondol, aki sikeres, erős, egészséges, illetve mit gondol, aki gyászol, beteg és kétségek közt él? Jób tapasztalatának a summája ez. Most éppen a gyász, a veszteség és betegség tőrében vergődő, tévelygő ember ő. Ám a magabiztos barátok – a tévelygésbe taszító, korábban biztosnak vélt támpontok – ingatag valóságát is átérzi, mert átélte már.

 Lehetséges egyszerre hinni és kételkedni? Lehetséges egyszerre vigasztalni és vádolni? Lehetséges egyszerre mindent elveszíteni és a Mindenséget megnyerni? Egyedül Istennek áll hatalmában az erőviszonyokat úgy igazgatni, hogy mindez lehetséges legyen. Ő viszont megteszi nemcsak az erősekért és sikeresekért, nemcsak Jóbért, hanem a tévelygőkért is. Érettem és teéretted is. Hála legyen érte! Ámen.