„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsolt 4,9)

   Határozottan emlékszem, hogy ebben az igeversben olvastam először a „legott” kifejezést, amely nagyon tetszett annak ellenére, hogy nem is értettem mit jelent. A Károli fordításban ez a vers így hangzik: „Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.” Ma már tudom mit jelent a legott - azonnal, nyomban, rögtön értelemmel bír. Az elalvás viszont korántsem megy ilyen könnyen. Mindig akad valami, minden napnak van olyan aktualitása, amely felborítja a békességet, kétségessé teszi a biztonságot. Különös módon, amint azon töprengtem, hogy miért nem azonnal nyugszik le, miért nem nyomban talál békességet a fejét álomra hajtó ember szinte azonnal (legott) tudtam a választ is. Talán, mert már rég nem Istennél keresi a biztonságot, a nyugalmat, a békességet. Akár aktuálpolitikai szempontból is ideje lenne újra Istenre bízni a konfliktusok kezelését, amelyben az ember már kudarcot vallott. Az Úr a békesség fejedelme! Ámen.