„Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így majd dicsőségesen mehettek be a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.” (2Pt 1,10–11)

   Két kifejezés. Elhívatás és kiválasztás. Abban az értelemben, ahogy Péter használja egyik sem független tőlünk és valahogy mégis az. Rendszerint azt feltételezzük, hogy bizonyos képességeket birtokol az, akit elhívnak, kiválasztanak, alkalmasnak vélnek egy feladatra. Olyan adottságokat, amelyet senki más nem tud felmutatni. A Szentírás viszont éppen azzal szembesít, hogy Isten elhívása esetében ez nem így van. Jákob és Ézsau története jó példa erre. Nem az erő, az edzettség, vagy az adottságok és képességek továbbfejlesztése az igazán lényeges, hanem a hit. Jóllehet sem az elhívatásnak, sem a kiválasztó kegyelemnek nem tudok önerőből maradéktalanul eleget tenni, mindig van, ahonnan erőt meríteni, és van, akinek hálát adni. Ma is ezzel a hittel, egy szívvel és egy lélekkel dicsőíthetjük Üdvözítő Urunkat. Ámen.