„Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben, ments meg az alattomos és álnok emberektől!” (Zsolt 43,1)

  A jog és törvénykezés intézményei az együttélés szabályozásában régóta fontos szerepet töltenek be. Az ószövetségben előbb az ősatyák, majd törzsenként bírák "ítélték a népet" (5Móz 16,18). Később mindez a királyok joga lett (pl. Salamon ítélete). Jézus korában a Nagytanács (szanhédrin – 70 vagy 72 vén zsinata a mózesi hagyomány alapján) és a római közigazgatást irányító helytartók voltak hivatottak ítélkezni. 

  A hívő ember vallja: az igazság Istené. Ezért, mindenekelőtt az Úrnál keres jogorvoslatot. Vigyázat! Ennek is létezett már helytelen gyakorlata. Konkrét bizonyítékok hiánya esetén az istenítéletet gyakorolták - tűz és víz, vagy más próbatételek formájában - még a középkor után is. Jézust is ilyen „istenítélet” elé akarja állítani a Sátán. Jézus ekkor mondja: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mt 4,7b). Az alattomos, álnok, hízelkedő kísértés ma sem ritka. Ne feledjük: minden kísértés ellenében Isten a legfőbb pártfogónk. Keressük Őt bizalommal! 

    Ámen.