„Minden elnyomottal igazságosan és törvényesen bánik az Úr.” (Zsolt 103,6)

   Egyes elképzeléseket nemzedékről-nemzedékre úgy örökítünk át, hogy nem vizsgáljuk felül mennyire tarthatóak, mennyire érvényesek még. A politikából ismerős a mentelmi jog kifejezés. Lehet zúgolódni emiatt, szabad Orwellt idézni, elvégre mindig „Vannak egyenlőbbek!” – ennek ellenére így vagy úgy sokan érvényesítik a személyes mentelmi jogukat. A legegyszerűbb formájával mindenki érvelt már: Nem az én dolgom! Nem rám tartozik! Tényleg így van? Nem veszem fel a szemetet, mert nem én dobtam el. Nem segítem fel az utcán elesett embert, hiszen nem én taszítottam fel. Azért vagyok közömbös, mert személyes közreműködésem nélkül is létező ügyről, létező problémáról van szó?
   A zsoltár ma arra emlékeztet, hogy az Úr viszont senkivel szemben sem közömbös. Az  elnyomottak esetében is ugyanazt a törvényt és igazságot érvényesíti. Ha szükséges esetenként felülvizsgálja, hogy kinek van szüksége az Ő végtelen kegyelmére. Adjunk hálát érte! Ámen.