“Jézus így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat: mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.” (Lk.22,42-43)

Gondolhatunk arra, hogy milyen nehéz volt a szülőknek, amikor a keserű gyógyszert kellett beadják nekünk. Mi is kísérleteztünk azzal, hogy málna dzsemmel majd sikerül. Volt úgy, hogy kiköpte a gyerek. A keserű poharat ember nem viselheti el. Utálatos. Ha a lelki oldalra nézünk, akkor minden nehéz próbatétel ilyen keserű. Nem kell.

Ha sok ezerszer annyira keserű a Jézus szenvedése, a megváltás, akkor a kísértő hangja után rájövünk, hogy ezért imádkoznunk kell. Megtörtént, hogy a kísértés kivédése után szintén angyalok szolgáltak Jézusnak. Volt időszak az egyháztörténelemben, amikor azt akarták bizonyítani egyesek, hogy Jézus nem is érzett fizikai fájdalmat, mert mégiscsak Isten Fia. Már pedig beigazolódott az, hogy emberi természetben mindent el kellett viselnie. Amikor vért verítékezve imádkozott tudatában volt ennek. Ki kellett inni a keserű poharat. Ő elvonult imádkozni, és plusz teherként ránehezedett a szomorú tapasztalat, hogy a tanítványok aludtak. (Dsida: Nagycsütörtök) Kétszer próbálkozott velük, de harmadszor azt mondta: Aludjatok … Most már el van döntve. Az úton végig kell menni. Mindenkinek. Nagycsütörtökön ez legyen az imádságunk: Fiat voluntas tua! Legyen meg a te akaratod! Angyalok szolgálnak nekünk is. Ámen.