"Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?!" (Jer. 8,9b)

Jellemző a mai világunkra, hogy bármi történjen is, pozitívumként és felnagyítva kell közölni az újabb és újabb találmányokat. Pénzmozgatás minden. Az emberi ész isteníti magát, hétmérföldes csizmával törtet előre, hogy megismerje saját világát. Óriási megvalósítások vannak, és ez önmagában nem baj, de óriási álhírek és átverések is vannak. Szinte 53 éve nem voltunk a Holdon, de most már a Marsra megyünk nagyon hamar. Hisszük, ha látjuk… Az emberi tudás egyre rövidebb időn belül megduplázódik. Az is igaz, hogy közben feldarabolódott, részletekben turkál, és az egyes tudományágak nagyon messze kerültek egymástól. A részletekről viszonylag sokat tudunk, de az a félős, hogy nagyban elveszítettük az összefüggéseket. Ma már az a félelmünk, hogy az okoskodás a bölcsességnek rovására ment. Ma attól tartanak sokan és jogosan, hogy az emberiség kezében lévő eszközök mellett a bölcsesség és az erkölcs hiánya általános romlásba sodorhatja világunkat. “Az egek erősségével kezeiben, de a poklok ürességével a szívében – így áll az emberiség.” (Hegedűs L.)

Soha ne feledjük az Írást: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. (Zsolt. 111,10) Mert semmit sem érünk okosságunkkal, hogyha a Teremtő Isten beszédét semmibe vesszük. Hiszünk abban, hogy a szenvedő Jézus Krisztus ezt is látja, és megfordítja az embert a Szentlélek által. Ámen.