„[A mennyei Király] minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.” (Dán 4,34b)

Az a leghitelesebb beszéd, amikor az mondja el, aki átéli az eseményeket. A babilóniai birodalom királya, Nabukadneccár, sikeres hadvezér és nagyszerű építkező volt. A hatalom és a siker azonban gőgössé, önhitté tették, ezért Isten megbünteti. Lycantrópiában szenvedett, azaz állatnak képzelte magát, "füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak." (30. vers) Majd Isten megbocsátott neki és, amikor megjött az esze, ezt a hitvallást mondja el. Ő megtalálta a helyét Isten mellett, felismerte azt, hogy egyedül Isten a mindenható, azt tesz, amit akar. Azzal, hogy elismeri, hogy az Úr minden tette helyes, eljárása igazságos, rámutat arra, hogy minden büntetés, minden próba az ember javát szolgálja, hogy Istenbe vetett hite legyen. Nagy kísértés az önhittség, az elbizakodottság, a gőg, ezért mindig igyekezzünk az alázatra, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (1Pét 5,5) Ámen.