„Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van!” (1Krón 29,11a)

Csak a hálaadó ember tud mindent átengedni Istennek. A hálaadást az elégedettség  hozza felszínre az ember lelkéből. Az elégedetlen ember méltóságra, hatalomra, tiszteletre, hírnévre, fenségre, azaz mások felett állásra vágyik és még annyi mindenre, amiről azt gondolja megszerezheti. Nyugtalan és boldogtalan állapot, ha azt nézi az ember, mi az ami még nincs meg. Dávid sem ért el mindent életében amit szeretett volna, mégis hálát ad Istennek azért, amit megkapott tőle. Egyikünknek sincs meg minden, amit óhajtunk, de mindenünk megvan, amit az Úr nekünk akart adni. Ráadásul, mivel minden az övé, azt ad meg nekünk, amit csak akar. Ha elégedettséggel tekintünk az életünkre, hálaadással fordulhatunk Istenhez és nyugodt szívvel tekintünk előre, mert tudjuk, hogy Tőle megkapjuk, amire szükségünk lesz. "Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség." Ámen.