"Jézus mondta: A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazulva ment haza." (Lk.18,13-14)

A Heidelbergi Káténk a Szentírás alapján a bűnök tekintetében azt írja, hogy mi magunk nem vagyunk képesek a tökéletes megfizetésre, sőt napról-napra növeljük tartozásunkat (13). Ha azért hálálkodsz, mert különb vagy másoknál, jó dolog felismerni, hogy nincs egy igaz sem. Jó dolog, ha valaki érzi ezt, és naponta harcol a bűnök ellen. A bűneink megnövelik a távolságot Isten és közöttünk, és ezért szükség van arra, hogy egyfelől törekedjünk azok elkerülésére, másfelől pedig szükségünk van megbocsájtásra. Itt nyer értelmet a bűnbánat és a bűnbánó imádság. A képmutatás helyett íme, előttünk van ma egy alázatos ember, aki felmérte bűneinek súlyát, és aki irgalomért esedezett. Tudjunk ma leborulni, és bocsánatot kérni Istentől: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Ámen.