„Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.” (JSir 3,31–32)

  Adott egy rettenetes látomás. Mit kezdünk vele? Ismerős a "van egy jó és egy rossz hírem" játék? A próféták kedvence lehetett. A kedvezőtlen híreket, egy negatív jövőképet  – noha a bűnökkel terhelt, a közömbösséggel és rátarti gőggel teli jelenből logikusan is kikövetkeztethető – nem könnyű közölni. A hivatásánál fogva a prófétának  viszont elhallgatni is lehetetlen. 

  Jeremiás korában, a próféták által előre jelzett rossz bekövetkezik. Isten választott népét fogságba hurcolják. A hasonló helyzetek abszurditását körülíró Paul Watzlawick-et idézve, lehet-e ilyenkor azt mondani: „A helyzet reménytelen, de nem súlyos”? Nem igazán. Jeremiás mégis ezt teszi. Hirdeti, hogy az Úr szereti választottait. Sem a siralmas állapot, sem a fogság nem tart örökké. Isten kegyelméből - a legsúlyosabb körülmények közt is - naponként megújul reménységünk. Ez a mi hitünk! Ámen.