„Jézus azonban ezt mondta neki [Mártának]: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” (Jn 11,40)

    Sokáig úgy gondoltam, hogy a „földhözragadt” az a jobbágyi sorsban élő, valamiféle mélyszegénységben tengődő emberekre érvényes jelző. Meglehet, hogy a jobbágyság felszámolásáig (Magyarországon 1848. április 11-én iktatták törvénybe), ténylegesen így is volt, hiszen a jobbágyokat a földhöz közötte a hűbéruraik iránti engedelmesség. 

  A gondolkodás is lehet „földhözragadt” és valóban az, amíg a feltámadás evangéliuma csak egy üres lózung, tartalom nélküli vezérige. Jézus erre emlékezteti Mártát. Az Ószövetségen felnőtt zsidók is hitték a feltámadást (Jn 11,24). Ezt vallja meg Márta is, de ugyanakkor azt mondja, "ha itt lettél volna nem halt volna meg". Márta az Úr Jézus isteni dicsőségének csupán a töredékét látta meg. Miközben sokra igyekezett, mégis „földhözragadt” maradt. Nem elég a hitvallásban hangosan elmondani „hiszem a test feltámadását és az örökéletet”. Ettől még „röghöz kötött” marad a hívő is. Ideje engedni, hogy Isten dicsősége ragyogja be a mát és a holnapot is. Ámen.