„Néped ezt mondja: Nem következetes az Úr! Pedig ők nem következetesek.” (Ez 33,17)

 Érdekes természete és életszemlélete van az embernek. Olykor mást mond, mint amit ténylegesen érzékel, vagy tapasztal. Szükség esetén tompítja az igazság élét, de gúnyosan köszörüli nyelvét az alaposan felnagyított szóbeszédeken. A következetességet gyakran egybemossa a könyörtelen szigorúsággal, a nemtörődömséget a játékos lazasággal.  Ezt idézi fel igénkben Isten. 

 Az „örök ember” erre mondja, hogy nem következetes az Úr! Mert én nem ilyen vagyok. Valóban? Te mindig jó döntést hozol? Te sosem tévedsz? Egyáltalán nincsenek előítéleteid? Vizsgáld ezt át újra! Mondtad már valakiről: "azt kapta, amit érdemelt"? Gondoltad már magadban: „ezt még megkeserülöd” – miközben negédes mosollyal mondtad – „borítsunk rá fátylat”? Nos, csak a mindig "igazságos" ember szemében nem következetes az irgalmas Isten, mert Ő bizony ma is „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5,45b), mert kegyelmesen tekint ránk Krisztusért. 

   Ámen.