„Nemcsak a közelben vagyok Isten – így szól az Úr –, hanem Isten vagyok a távolban is!” (Jer 23,23)

   Már a távoli csillagok és bolygók is a „spájzban vannak”. Ismeretlen vidékek kerültek - alig egyetlen kattintásnyira - közel hozzánk. Elég, ha elszakadunk a „földhözragadtságtól” és szárnyalhatunk, „mint a szél”. A mesebeli táltos szerint: „sebesebben, mint a gondolat”. 

    Az eszeveszett tempó mellett mi marad meg abból, ami közel van hozzánk? Ha folyton útra kelünk, ha mindig úton vagyunk, ki lesz mellettünk azok közül, akik ma még közel vannak? Ha a végtelent kutatva  lassan mindenkitől és mindentől eltávolodunk? Még az Úrtól, a mi Istenünktől is. Ha a közelség látszatát keltve képernyőkre vetített érzéstelen hologrammá silányulnak immár szeretteink és barátaink is. 

    Ezért figyelmeztet a prófécia. Ma is szükségünk van valódi érzésekre, valódi barátokra. És feltétlenül szükségünk van - nemcsak Erdélyben, hanem Európában, Izráelben és Babilonban, sőt az egész világon az egy, igaz Istenre, aki mindeddig megtartott szeretetében és kegyelmében. 

    Ámen.