“Ujjongj Istennek, egész föld! Zengjétek dicső nevét! Magasztaljátok nagy dicsőségét!” (Zsolt.60,1-2)

Jubilate vasárnapja van. Örvendj, ujjongj, zengj új éneket, magasztald Istent - olyan felhívások, amelyek ma is arra figyelmeztetnek, hogy a világ amiben élünk, a föld ahol élünk és minden élet Istentől adatott a mi számunkra. Ezekért pedig hálát kell adnunk. Húsvét után pedig a feltámadott Úr dicsősége ad okot arra, hogy legyen örvendező életünk, mert a halál sem ellenség. Az ószövetségi kultuszban különös gonddal vigyáztak arra, hogy Isten dicsérete legyen az első helyen. Az öröm forrását is megjelöli az idézett vers. Pál apostol is szépen utal erre, amikor örömre szólít: Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek! (Fil.4,4) Az Úrban! A mindennapi élet szorításaiból az oldotta fel az imádkozó embert, hogy a kultuszban megvallotta diadalmas hitét: az Úr szuverén, népe az övé, Ő Ura a teremtett világnak és a történelemnek. Egyedül csak az ilyen hitbeli felismerések és lelki magasságok alkalmasak arra, hogy emlékeztessék az embert: bár nehéznek tűnik az élet, bár sok a szenvedés és bár összecsapnak a hullámok fejünk fölött, Isten az Úr. A belső öröm, a teljes öröm, amiről Jézus is beszél ennek felismerésével lesz a miénk. Örvendjetek, Isten az Úr! Ámen.