„Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!” (Zsolt 89,27b)

  A hitvallások túlságosan elvontak. A hitvallásokat nem mindenki érti és nem mindenki ért egyet a hitvallások tartalmával. A hitvallások nem bizonyítható tényeken alapulnak. A fenti kijelentések mindegyike igaz, a zsoltárversben megfogalmazott hitvallásra is. Ennek ellenére egyetérthetünk a zsoltárossal és vele együtt tehetünk vallást Istenről mi magunk is. Miért? Mert minden hitvallás csupán egyetlen feltételnek szükséges, hogy megfeleljen. Legyen legalább egy valaki, aki jó lelkiismerettel ki tudja mondani: én így „hiszem és vallom”.

   Bármilyen elvont legyen is a zsoltárvers, semmi nem gátol abban, hogy azt, amit a káténk (HK 26) is tanít, megtaláljam benne és hittel elfogadjam. Tudniillik azt, hogy az örökkévaló Isten „énnekem az ő Fiáért Krisztusért Istenem és Atyám”. Ha így hiszed és vallod, ma is van szabadító kőszikla, amelyre építhetsz. Van Atyád és Istened, akinek megingathatatlan hűségébe a veszedelem idején is belekapaszkodj. 

    Ámen.