„Miért is ad a nyomorultnak világosságot, és életet annak, aki megkeseredett, akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset.” (Jób 3,20–21)

 Ha a depresszióra utaló egyértelmű tüneteket akarjuk listázni, nincs könnyű dolgunk. A legtöbb ilyen felsorolásba előkelő helyre kerülnének a közöny, a levertség, az álmatlanság és étvágytalanság. Bizonyára a fokozott pesszimizmust, a szenvedélybetegségekre és öngyilkosságra való hajlamot is többen ide sorolnák. A Szentírás alapján meghatározni a depressziót nem könnyű, de nem is lehetetlen. Keresve sem találhatnánk megfelelőbb alanyt Jóbnál, aki a megkeseredett, nyomorult szenvedők „mintapéldánya” lehetne - akár a kijelölt igeszakasz alapján is. 

 Azonban, van egy „miért” is, ami mindent semmissé tehet. Kiderül, hogy az önmagát halálraítéltnek tekintő szenvedőknek is van reménysége. Az élő Úr, aki ma is felhozza világosságát, mind az igazakra, mind a hamisakra. Mert: „Ő előbb szeretett minket!” (1Jn 4,19b). Áldjuk érte!

  Ámen.