„[A bűnös asszony] megállt [Jézus] mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. […] Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!” (Lk 7,38.50)

Mi emberek tudunk hálátlanok és hálásak is lenni. Akkor hálátlan egy ember, amikor úgy gondolja, hogy amit kapott a másiktól, az jár neki. Nincs mit megköszönni, nem kell kimutatni semmilyen formában a háláját. Amikor azonban felismerjük a másik ember segítőkészségét, ragaszkodását, szeretetét, amiktől vezetve segítségünkre volt, tett értünk, megkönnyítette, boldoggá tette az életünket, akkor megszületik a hála érzése, amelyet ki is fejezünk szavakkal vagy ajándékkal. Nincs ez másképp a Krisztussal való kapcsolatban sem. A bűnös asszony, Mária olyan dolgot tesz, amit az evangéliumok tanúsága szerint sem a leprából meggyógyított Simon, sem a tanítványai nem értenek meg. Eltúlzottnak tartják a hála kifejezését. Jézus azonban azt mondja, ez a hitének kifejezése. Ezt a hitet várja Jézus. A hitet, amelyik tudja, mindent neki köszönhetek. Érdemes naponként újragondolni a Jézussal való kapcsolatunkat, hogy megszülessen a hála szívünkben, amit ne csak szóval fejezzünk ki, hanem cselekedetekkel.  Ámen.