"Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus." (1Jn2,1)

     Sokan úgy képzelik , hogy Isten valamiféle bírói szerepkörben ítél az emberek fölött, miközben Jézus Krisztus a védelmünkre kel. Történik mindez különleges, az emberi képzeletet meghaladó, mennyei díszletek között. Közben pedig János apostol így szólít meg: "gyermekeim"! Itt nem egy rideg tárgyalóteremben vagyunk, nincsenek őrök, tanuk, bámészkodók. Családtagokként, gyermekekként, testvérekként adunk számot az Atya előtt arról, amit tettünk. Először is a családunk ellen nem vétkezünk, mert józan ésszel felfogjuk, hogy önmagunknak, és mindenki másnak is ártunk vele. Ha mégis vétkeznénk, akkor is családon belül oldódik meg az ügyünk, méghozzá testvérünk, pártfogónk, Jézus Krisztus közbenjárásával. Mindaddig, amíg ehhez a családhoz tartozunk, amíg be nem csapjuk az ajtót magunk mögött, jó reménységgel állhatunk a legnagyobb bajban is Atyánk színe elé. Ámen.