„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.” (Zsolt 62,2)

     Minden bizonnyal az általunk ismert világ eddigi legzajosabb időszakát éljük. Soha ennyi zajforrás nem vette még körül az embert, soha nem volt ennyire megszokott része életünknek a zaj. Nemrég egy nagyváros utcáján próbáltam telefonálni, de nem hallottam semmit, csak akkor vettem észre, hogy a forgalom mekkora zajt kelt. Rengetegen valósággal függővé válnak, nem tudnak mit kezdeni a csenddel. De vannak, olyanok is, akik számára a magány érzését feledtető lehetőség a rádió, televízió... A lelkünknek viszont szüksége van elcsendesedésre, ahogy a testünknek is a pihenésre. Enélkül nyugtalanná, zaklatottá válik, és ennek kapkodás, ingerültség, türelmetlenség a következménye. Ez is jellemző napjainkra... Ha már a zsoltáros sem talált csendességet máshol, csak Istennél, mennyivel inkább szomjazza a modern ember lelke az Istennel töltött áldott időt! Keressük, ragadjuk meg a lehetőséget elcsendesedni Istennel! Ámen.