"Gondolt ránk megaláztatásunkban (az Úr), mert örökké tart szeretete." (Zsolt.136,23)

Csodálatos költemény, himnusz, az amit hallunk. Olyan emberi világban hangzik el, ahol semmi sem tart örökké, és ahol van megaláztatás is. Van bennünk valami rejtett iránytű, valami kielégíthetetlen vágy, hogy mi magunk is keressük az örökkévaló értékeket. A Károli fordításban a tények felsorolása után úgy fogalmaz, hogy azért van ez és az, azért volt és van minden, mert "Örökkévaló az Ő kegyelme." Milyen szép lehetett a kultuszban megélni közösségi szinten azt, hogy a vezető felsorolta Isten nagy tetteit, és a gyülekezet kórusban válaszolt. Gyakorolni kellene többet a mi egyházunkban is.

Mindenkihez szól, aki embernek született. Az emberlét kegyelmi ajándék, és ez csak Isten szeretetével és hűségével magyarázható. (Ravasz László) Ezért állandó dicséret illeti őt. Igaz a kijelentés minden homály, minden szenvedés, minden kényelmetlen történés és kételkedés ellenére is: nagy az Isten szeretete irántunk, és az ő hűsége és kegyelme örökké tart.

A nyári napforduló után hadd idézzük D.Block imádságát:"Épp, amikor a leghosszabb a nap, megint elkezd növekedni az éjszaka. Szerető hatalmaddal oldd fel a félelmeinket. Sötétség és világosság, fájdalom és öröm - a te tervedben mindegyiknek megvan a megfelelő helye." Ne félj, mert nagy az Ő szeretete irántunk és örökké tart. Ámen.