"Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lk.19,10)

Sok olyan bibliai ige van, ami a veszteségről és a tékozlásról beszél. Olyanok is vannak, amelyek elmondják, hogy a bűn miatt az ember kimaradt azokból az áldásokból, amelyeket Isten adott neki. A veszteség mindannyiunk által megtapasztalt valóság. A sor az nagyon hosszú: tárgyakat, házat, szeretteinket, barátainkat veszítjük el. De ugyanúgy bizalmat, kötődést, szerelmet is el lehet veszíteni. Önmagunkat is elveszíthetjük. A veszteségek között Isten szemében az a legszomorúbb, ha az ember veszik el, az ember szíve és lelke. Így volt ez Zákeussal is, aki elveszítette az életének helyes irányát. Maga ellen, Isten ellen és embertársai ellen dolgozott és élt. Nem véletlen, hogy vele kapcsolatosan hangzik el az ige Jézustól.

Akkor szükség volt arra, hogy Zákeus rádöbbenjen élete ürességére. Szükség volt a cselekvő érdeklődésre, ahogyan látni szerette volna Jézust. Szükség volt a bűnvallásra, hogy megszabaduljon és üdvössége legyen. Ma is számbavehetjük elveszett életünket. Ma is kereshetjük együtt Jézust a közösségben. Reménységünk van, hogy ma is megtapasztaljuk az ő szabadítását, csak bizalommal jöjjünk. Ámen.