„Hiszen te közöttünk vagy, Uram, rólad neveztek el minket: ne hagyj el bennünket!” (Jer 14,9b)

Az egyén szabadságát, függetlenségét, az emberi ész, tudás, erő nagyságát hirdető szlogenek még hangosan visszhangzanak társadalmunk omladozó falai között. A "mindent meg tudsz csinálni", "mindent el tudsz érni", "mindent kibírsz" hangzatos kijelentései még eltakarják a valóságot. Az embereknek szükségük van egymásra. A másik ember tudására, erejére, segítségére. És amikor minden emberi ismeret és hatalom sem elég, akkor jön a felismerés, hogy szükség van Istenre. A nagy szárazság idején, amely az országot sújtja, egyedül Jeremiás fordul Istenhez segítségért. A nép nem is tudja, hogy érte imádkoznak. De mindig voltak, vannak, és lesznek, akik a jeremiási tudással, hittel élnek. Ma is sok helyen fog felhangzani az imádság, amelyben kérni fogjuk: ne hagyj el bennünket. Mert tudjuk, hogy Krisztus közöttünk van, róla neveztetünk és meghallgat minket. Ámen.