„Nagyon korán, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Mk 1,35)

     Amikor még mindenki más aludt, vagy az ébredéssel barátkozott, Megváltónk már imádkozott. Nem ismerjük a tartalmát ennek az imádságnak, a kérdés tehát nem az az ige kapcsán, hogy miért imádkozott, hanem az, hogy hogyan? Annál is inkább fel kell tennünk ezt a kérdést, mert az evangélium szerint a tanítványok utána siettek, de nem azért, hogy vele együtt imádkozzanak, hanem azért, hogy sürgessék. Ők valami fontosabbat véltek tudni az imádságnál, sürgetőbbet az arra szánt időnél. Nyilván ezért imádkozott így Jézus, megelőzve környezetének türelmetlenségét. Nem várakoztatott, nem utasította rendre az alkalmatlankodókat, hanem elejét vette bármilyen nézeteltérésnek azzal, hogy nagyon korán félrevonult. Megelőzni őt buzgóságban, korán kelésben aligha tudjuk, de követni biztosan képesek vagyunk! Megannyi fontos, sürgető dolgunk előtt mindenkor  - így ma is - legyen időnk imádkozni! Ámen.