„Jézus mondta: Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.” (Lk 14,10)

   Gondolkodtunk már azon, hogy mennyire objektív az önértékelésünk? Sok tényezőnek kell helyére kerülni ahhoz, hogy valóban tisztában legyünk a saját helyünkkel és helyzetünkkel is. A „helyünk” és a „helyzetünk” vagy „elhelyezkedésünk” közti különbség érzékelése nem olyan természetes, mint sokan vélik. Előfordul, hogy a szerényebb, alázatos ember beletörődik, hogy ott van helye, ahol tart, ahová jutott. Ezzel szemben egy nyomuló, törtető ember mindig a legelőkelőbb helyekre formálna jogot. Az emberi közösségek rendszerint mindkettőt némi gyanakvással kezelik. A helyes önértékelés - Jézus szerint is - egy folyamat nyomán alakul ki. Jóllehet ebben részt vesz az is, aki megkülönböztető figyelemmel kezel és az is, aki már-már közömbös szemlélődő az életünk eseményeit illetően, az igazán véleményformáló értékítélet annak kiváltsága, aki „elhívott”. Az Úré, aki ma is kegyelmével és szeretetével ajándékoz meg. 

   Ámen.